Éjjel feltűntél,
elmémben visszhangoztál,
hangod súgta
érintéssel lágyan
simogattál.
 
Elmosva láttalak,
tán nem is voltál,
pillantásod selymes
fénye lüktetett
akár a holdár.
 
Álmomban ébredtem,
arcod szertefoszlott,
árnyas falam elnyelte
érintésed, hangod,
fátyolos mosolyod.
 
Léted kétely,
benső vita tárgya,
ma születő holnapom
tegnapról maradt
képfoszlánya. 
Szerző: paradicsomsal  2012.02.28. 23:57 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://salrezdulesek.blog.hu/api/trackback/id/tr854222073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása