Éjjel feltűntél,
elmémben visszhangoztál,
hangod súgta
érintéssel lágyan
simogattál.
Elmosva láttalak,
tán nem is voltál,
pillantásod selymes
fénye lüktetett
akár a holdár.
Álmomban ébredtem,
arcod szertefoszlott,
árnyas falam elnyelte
érintésed, hangod,
fátyolos mosolyod.
Léted kétely,
benső vita tárgya,
ma születő holnapom
tegnapról maradt
képfoszlánya.
2012.02.28. 23:57
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://salrezdulesek.blog.hu/api/trackback/id/tr854222073
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.