Tengerem estje
feketéll fagyos fényben,
télkezdő sóhaj.

Vizes homokszem
szélén süppedünk árnyad
bámulva némán.

Mi van túl sötét
faladon, zajos láncok 
kötnek a mélybe?

Ki tudja mit rejt
e folyékony-szilárd, halk,
örök súrlódás...

Mögöttünk téli
álom lepett nyár-lakok
napkeltét várnak,

de még tengernyi
éjen át hódolnak a
hideg homálynak. 
 
Szerző: paradicsomsal  2012.03.08. 00:40 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://salrezdulesek.blog.hu/api/trackback/id/tr824296597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása