Tengerem estje
feketéll fagyos fényben,
télkezdő sóhaj.
Vizes homokszem
szélén süppedünk árnyad
bámulva némán.
Mi van túl sötét
faladon, zajos láncok
kötnek a mélybe?
Ki tudja mit rejt
e folyékony-szilárd, halk,
örök súrlódás...
Mögöttünk téli
álom lepett nyár-lakok
napkeltét várnak,
de még tengernyi
éjen át hódolnak a
hideg homálynak.
2012.03.08. 00:40
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://salrezdulesek.blog.hu/api/trackback/id/tr824296597
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.