Szemhéjad belső
vásznára mázolt izom-
rángás simogat.
Sűrű szakállba
burkolt szempár jön, ő az,
Kata Tónija.
Mozdulatlanul
menekülsz hason fekve,
takaród borít.
Orgonabokor
árnyéka fedi csupasz
tested miértjét.
Vízbe fulladó,
zilált levegősíp húz fel
a szabad légre.
Szobád borul rád,
élethű álom gyöngéd
társas magánya.
2012.03.29. 22:31
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://salrezdulesek.blog.hu/api/trackback/id/tr274349021
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.