Fúdd távol langy szél,
elengedem belülről
mindent feledve.

Feledve mindent,
sors fakasztotta téli
virágba bukást.

Bukást virágba,
a remény sírját avar
leplével hagyva.

Hagyva leplével
bújt pszichém, mosolyogva
menekül folyvást.

Folyvást menekül,
céltalan, tűz emésztett 
léleknyeldesés.

Léleknyeldesés,
pinttel kezdődő éji
harapd-szét-magad.

Magam harap szét,
parazsam mély izzását
langy szél, fúdd távol!